2012. november 29., csütörtök

Remake mustra 1. fejezet

Meglepően sok ázsiai filmnek születik remake-je Amerikában, de amikor megpróbálják valamilyen szinten túlszárnyalni az eredetit, az nem mindig hozza meg a kívánt sikert. Persze ilyenkor jön a magyarázkodás, hogy eszük ágában sem volt jobbat csinálni, csupán más szemszögből megközelíteni a történetet blablabla... sok felesleges duma, a még feleslegesebb filmek miatt.
A tisztességben megporosodott filmek előhalászása igazi hollywoodi specialitás. Jó példa erre a hongkongi krimi, a Szigorúan piszkos ügyek, ami szép izmos trilógiává nőtte ki magát, hazájában rengeteg elismerést és dijat kapottt, erre az álomgyár legyártja a saját változatát:  A Tégla. Sok neves színész egy filmben, a Jó és a Rossz örökös küzdelme egymás ellen, és Scorsese már viheti is haza az arany szobrocskát (így könnyű).
De a horror műfaj sem ússza meg ép bőrrel, mert jön egymás után 3 gyöngyszem is egyszerre: A kör (1-2), Az átok (1-4), A szem. Míg az első kettő a japán változat újraértelmezése, és a gonosz, bosszúszomjas szellemek világába kalauzol, addig a hongkongi, A szem című film és annak folytatása (A szem 2) az újjászületés két változatába enged betekintést, és ide is bekúszik néhány ártalmatlan kísértet. A folytatások meg továbbra is garantálják a borzongást, már akinek ez kell.
Maradjunk még kicsit a természetfelettinél? Úgy is van dögivel. Míg Joshua Jackson az Árnykép (Shutter) című filmben ijedezik féltékeny, halott kedvese szellemétől, addig Kiefer Sutherland hirtelen a tükör túloldalán találja magát a Mirrors-ban. És lássatok csodát, mindegyiknek fellelhető az ázsiai változata is. A Shutter-nek egy thai film szolgált alapul, azonos címmel, a Mirrors-nak pedig egy koreai film, Into the Mirror címmel.
Végül, de nem utolsó sorban: a Romantika! Ezen a téren is találni jópár példát, ha az ember alaposan körülnéz. Az elmúlt évtizedben rengeteg ilyen remake látott napvilágot. Jöjjön mindjárt néhány nagy kedvencem: Az Il Mare<->Ház a tónál és a My Sassy Girl<->Szeszélyes szerelmem valamint a Sall We Dansu?/Hölgyválsz  c. filmek is eljutottak a tengeren túlra, és egy ideig nagy népszerűségnek is örvendtek. Emlékszem, hogy odavoltam, hogy a Ház a tónált láthassam a moziban, mert a Kianu-Sandra párosítást a Féktelenül óta nagyon szerettem. A My Sassy Girl amerikai változatára bűn az időt vesztegetni, a nyomába sem érhet a koreainak, amiben annyi humor van, hogy két filmet is megtöltene, de érezni lehet a változás előszelét is, ami végül egy teljesen más irányba kezdi terelni a filmet, egy csodásan romantikus befejezéshez. Én elvárom egy filmtől, hogy tudjak rajta nevetni és sírni is, ha kell, hogy együtt örülhessek és szomorkodhassak a színészekkel, ne csak nézzek ki a fejemből, minden érzelemtől mentesen.
Az már csak hab a törtán, hogy a P.S. I Love You is, először The Letter néven látott napvilágot thai színészek közreműködésével...én már semmin sem lepődöm meg.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...